Jedi képző

Vélemények, tapasztalatok

           

           

Jedi akarok lenni!

A Plan Rt. munkatársai megtapasztálják az ERŐT!

Ismerje meg az IGAZI erőt!

A siker attól a képességtől függ, hogy mennyire tud valaki hatékonyan kommunikálni. Különösen az üzleti életben igaz ez. A kommunikáció nem túl könnyű, amikor emberi érzelmekkel, és reakciókkal találjuk szembe magunkat, vagy amikor az emberek nem adnak egyenes választ a kérdésünkre, kitérnek, vagy nem figyelnek ránk.

Itt megtanulhatja, hogyan tudja keresztülvinni akaratát, kezelni a zavarodottságot, és jó kommunikációba kerülni az emberekkel.

Egy ügyvezető egy olyan személyt jelent, aki elvégezteti a munkát másokkal.

Magyar Kriszta és Zseli Csaba szervezésében 40 FM Group hálózatépítő tanulta meg a kommunikáció 18 szabályát, amit nagyon keményen be is gyakoroltak.

A tréning egyöntetü siker lett. Magabiztosabbak lettek a résztvevők, és határozottabbak. Megtanulták, hogyan kell irányítani a kommunikációt, mind az üzleti, mind a magán életben.

Sokan mondták, hogy rengeteg tréningen voltak már, amit kommunikációs tréningnek hívtak, de ez volt az első olyan kommunikációs tréning, amit annak is éreztek. Az elmélet aránya 10 % volt, a gyakorlás 90%.

Jó volt!! Üdvözlöm Garciát!
Hovány Márton

Megtanultam, hogy kollegáimmal hogyan tudok feladatokat elvégeztetni azon keresztül, hogy szándékomat át tudom vinni másokra vagy más csoportokra. Úgy gondolom, hogy vezetői pozícióban dolgozó embereknek elengedhetetlen hogy ezt a tanfolyamot elvégezzék. Tudom, hogy a jövőben sokkal nagyobb sikereket és növekedést fogunk elérni.
Gergelyfi Gergely

A tanfolyam során megtanultam hogyan tudok hatékonyan utasításokat kiadni.
Ezen kívül könnyedén tudtam nagy csoportot irányítani mindenféle zavar nélkül.
Köszönöm!
Ifkovics Zoltán (jobbra)

A szándékomat minden körülmények között át tudom vinni embereken, embercsoportokon. Tudatosan el tudok indítani egy akcióciklust, és meg tudok állítani. Letisztult bennem a kontroll és a hatékonyság közötti kapcsolat.
Tóth Sándor

Ezentúl bármikor, bármilyen körülmények között képes leszek, képes vagyok az akaratomat, utasításomat átvinni. A feladatot meg fogják csinálni, s ha kell, egy másik emberen keresztül is el tudom végeztetni. Mindezt a munkámban, s a magánéletemben is kamatoztatni tudom! Köszönöm.
Tóth Krisztián

ELBERT HUBBARD: ÜZENET GARCIÁNAK


Ebben az egész kubai históriában emlékeim horizontján úgy tűnik ki egy ember, mint a Mars napközelben.

Amikor Spanyolország és az Egyesült Államok között kitört a háború, mindenképpen kapcsolatot kellett teremteni a lázadók vezérével. Garcia valahol a kubai hegyekben rejtőzött - senki sem tudta, hol. Posta vagy távíró nem érhette el.
Az elnöknek meg kellett szereznie az együttműködését, de rögvest.

Mitévő legyen?

Ekkor valaki azt tanácsolta neki: “Van egy Rowan nevezetű illető. Ha valaki,
hát ő meg fogja találni önnek Garciát.”

Rowanért küldettek hát, s a kezébe adtak egy levelet – jutassa el Garciának. Hogy ez a “Rowan nevezetű illető” miként vette át a levelet, hogyan helyzete a szíve fölé erősített vízhatlan tasakba, négy napon belül miképp jutott el nyitott csónakján Kubáig, s szállt parta az éj leple alatt; mint vetette be magát a vadonba és hogyan bukkant elő onnan három hét múlva a sziget másik végén, gyalogszerrel átvágva egy ellenséges országon, eljuttatva végül a levelet Garciának – itt nem ennek elbeszélésére törekszem. Amit kiemelni kívánok ez: McKinley átadott egy levelet Rowannak, hogy juttassa el Garciának. Rowan fogta a levelet, és nem
kérdezte: “Hol találom Garciát?"

A magasságosra! Előttünk egy ember, kinek alakját halhatatlan
bronzba kellene önteni, s szobrát az ország minden főiskoláján elhelyezni.
Az ifjúságnak nem még több könyvszagú tanulásra, sem pedig még több erről vagy arról való okításra van szüksége. A gerincüket kell megacélozni, s az majd arra bírja őket, hogy a rájuk bízott feladattól tántoríthatatlanok legyenek, késedelem nélkül cselekedjenek, összpontosítsák energiáikat; vagyis elvégezzék a dolgot – “elvigyék az üzenetet Garciának”.

Garcia tábornok már halott, de vannak más Garciák. Nincs ember a Föld kerekén, aki sok embert igénylő vállalkozásba vágván időnként a végsőkig el ne keseredett volna, látva az átlagember tehetetlen bárgyúságát – hogy valaki képtelen vagy nem hajlandó egyetlen dologra összpontosítani, és az elvégezni.

Úgy tűnik, a nemtörődöm segítség, az ostoba figyelmetlenség, a hanyag érdektelenség, s a félszívvel végzett munka az úr. S lám, nem is érvényesül senki, hacsak válogatás nélküli eszközök, fenyegetés, kényszer, avagy megvesztegetés útján ki nem csikarja másoktól a segítséget. Ámbátor az is meglehet, hogy Isten az ő végtelen jóságában csodát tesz, és segítőül melléadja a Világosság Angyalát.

Ön, nyájas olvasó, végezzen egy próbát: irodájában ül. Elérhető közelségben van hat alkalmazott. Hívja oda bármelyiküket, és intézze hozzá a következő
kérést: “Kérem, nézzen utána a lexikonban, és készítsen nekem egy
rövid anyagot Correggio életéről.“

Vajon az alkalmazott halkan azt feleli: “Igen, uram“, aztán megy és elvégzi a feladatot?

A nyakát teheti rá, hogy nem. Sanda tekintetet vet önre, és feltesz egy vagy több efféle kérdést:

“Ki az a Corregio?”

“Melyik lexikonban nézzem?”

“Hol a lexikon?”

“Erre a munkára vettek fel?”

“Véletlenül nem Bismarckra gondol?”

“Miért nem Charlie-nak szól?”

“Meghalt már?”

“Sürgős az ügy?”

“Ne hozzam inkább ide a kötete, hogy meg tudja nézni magának?”

“Miért akarja, ezt tudni?”

És tízet teszek egy ellen, hogy miután válaszolt a kérdéseire, elmagyarázta, hogyan találja meg az információt, és miért van rá szüksége, az alkalmazott kimegy, és megkér egy másikat, hogy segítsen neki “felkutatni Garciát”, majd visszajön, és elmondja, hogy nincs ilyen ember. Természetesen lehet, hogy elveszítem a fogadást, de a nagy számok törvénye alapján inkább mégsem.

Ha ön bölcs, nem fogja törni magát azzal, hogy elmagyarázza “segítőjének”, Correggiót a C betűnél találja, nem a K-nál, hanem ehelyett rendkívül kedvesen mosolyogni fog, és azt mondja: “Hagyja csak!”, azzal elmegy és kikeresi magának. Az önálló cselekvésre való ilyetén képtelenség, ez az erkölcsi idiotizmus, az akaraterő ily renyheség, ez a vonakodás attól, hogy készségesen “megragadjuk, és vigyük”, ezek azok a dolgok, amelyek a hamisítatlan szocializmust a távoli jövőbe helyezik. Ha az emberek a saját érdekükben sem hajlandóak mozdulni, ugyan mit tennének akkor, ha cselekedeteik egyszerre mindenki javát szolgálnák?

A furkósbottal felszerelt őrmesterre láthatólag szükség van; és sok dolgozót csak az attól való rettegés tart a helyén, hogy egy nap kiadhatják az útját. Álláshirdetést adunk fel gépírói munkakörre, és tíz jelentkezőből kilenc nem tud helyesen írni, vagy az írásjeleket használni – és úgy véli, nincs is rá szüksége.

Meg tudna vajon az ilyen írni egy levelet Garciához?

- Látod azt a könyvelőt? - kérdezte tőlem egy nagy gyár üzemvezetője.

- Igen. Mi van vele?

- Nos, az illető jó könyvelő. Ha viszont beküldeném a városba egy megbízással, az is lehet, hogy a megbízást teljesítené, viszont az is megeshet, hogy útbaejtene négy kocsmát, és amikor eljutna a szóban forgó utcához, elfelejtené, miért is küldtem oda.

Rá lehet az ilyen emberre bízni, hogy elvigyen egy üzenetet Garciának?

Az utóbbi időben sokan érzelgős együttérzésüket fejezték ki a “munkásnyúzó üzemekben gürcölő elnyomottak” és a “tisztességes munkát kereső hontalan vándorok” iránt, miközben gyakran kemény szavakkal illették a vezető pozíciókban lévőket.

Egyetlen szó nincs a munkaadóról, aki idő előtt beleöregszik abbeli meddő kísérleteibe, hogy értelmes munkára bírja a szutykos naplopókat; szó sem esik arról, hogyan próbál türelmesen “segítségre” lelni – akik mihelyt hátat fordított nekik, csak henyélnek. Minden üzletben és gyárban állandó gyomlálás zajlik. A munkaadók szakadatlanul küldik el olyan “segítőiket” akik megmutatták, mennyire képtelenek előmozdítani a vállalkozás céljait, és helyükbe újakat léptetnek. Nem számít, milyen jó idők is járnak, a rostálás sosem marad abba. Csupán az történik, hogy a nehéz, munkalehetőségben, ínséges időkben a szűrés tökéletesedik – azonban kifelé, szüntelenül kifelé vezet a tehetetlenek és állhatatlanok útja. Csak a legrátermettebbek élnek túl. A munkaadót saját érdekei arra sarkallják, hogy csak a legjobbakat tartsa meg – azokat, akik képesek elvinni az üzenetet Garciának.

Ismerek egy igazán ragyogó képességű embert, akiből az arra való tehetség, hogy saját vállalkozást irányítson, ugyan hiányzik, viszont bárki más számára is teljességgel értéktelen, mert folyamatosan munkál benne a tébolyodott gyanú, hogy munkaadója elnyomja őt, vagy szándékában áll elnyomni őt. Nem képes utasításokat kiadni, de elfogadni sem hajlandó őket. Ha a kezébe nyomnának egy üzenetet, mondván vigye el Garciának, alighanem azt válaszolná: “Vigye el maga!”

Ez az ember ma az utcát járja munka után kutatva, a szél átfúj elnyűtt kabátján. Aki ismeri őt, nem meri alkalmazni, hisz notórius elégedetlenség szító. Józanésznek, érvelésnek nincs rajta foganatja. Az egyetlen dolog, ami hatni tud rá, az egy vasaltorrú 48-as bakancs.

Természetesen tudatában vagyok, hogy az erkölcsileg ily mértékben nyomorodott ember nem kevésbé szánandó a testileg rokkantnál. Ám sajnálkozásunkban ejtsünk könnyet azokért is, akik működtetni igyekeznek egy nagy vállalkozást; akiknek a gyári sziréna hangjával a munkanap nem ér véget, s akik rohamost őszülnek abbéli küszködésükben, hogy kordában tartsák a hanyag nemtörődömséget, a gondatlan bárgyúságot, és a lelketlen háládatlanságot, amelyek mind éheznének, és fedél nélkül maradnának, ha a vállalkozása nem létezne.

Túlontúl erősen fogalmaztam? Feltehetően igen. De ma, az egész világ züllésnek indulásával, én kifejezésre kívánom juttatni együttérzésemet a sikeres emberrel – az emberrel, aki a lebírhatatlannak tűnő akadályok ellenére is egységbe szervezi mások erőfeszítéseit, és amikor végez, rájön, nem nyert vele semmit; semmit a puszta élelmén, lakhatásán és ruháján kívül. Magam is hordtam egykor újságpapírba csomagolt zsíros kenyeret ebédre, és dolgoztam napi bérért; és voltam munkaadó is. Tudom, mindkét oldal mellett sok minden felhozható. A szegénység önmagában nem dicsőség, a rongyok miatt nem jár elismerés; és ugyanúgy nem minden munkaadó kapzsi vagy lelketlen, ahogy nem minden szegény erénnyel teli. Az én szívem azért az emberért dobban, aki akkor is jó munkát végez, ha a “főnök” távol van, nem csak akkor, amikor ott áll a háta megett. S az embert, akinek kezébe nyomnak egy levelet Garcia számára, és ő mindenféle idióta kérdés nélkül csöndesen átveszi az írást, és nem akarja titokban az egészet az első árokba hajítani, vagy bármi mást csinálni vele, mint átadni, nos ezt az embert soha nem fogják “létszámleépítés miatt elbocsátani”, és soha nem kell sztrájkolnia magasabb bérezésért. Az egész civilizáció egyetlen hosszas, soha nem nyugvó kutatás pontosan az ilyen ember után. Bármit is kér, meg fogják adni neki. Minden városban, járásban és faluban kutatnak utána – az összes irodában, boltban, üzemben és gyárban. A világ fennhangon kiált az ilyenekért; szükség van rá, mérhetetlen szükség van rá – az emberre, aki képes ELVINNI EGY ÜZENETET GARCIÁNAK.



Olyan munkatársakra van szűkség, akik el tudják vinni a levelet Garciának.

Ezért van a képzés.

Lépjen velünk kapcsolatba még ma!

Üdvözlettel,

Kasza Tamás
Vezető Tréner

– Az egyeztetett időpőntban a szolgáltatás résztvevői késés nélkül, pontosan megjelennek, és készen állnak a szolgáltatásra.
– Az elejétől a végéig, folyamatosan részt veszel a szolgáltatáson.
– A résztvevők drogok, nyugtatók, altatók vagy alkohol hatása nélkül, kipihenten érkeznek a szolgáltatásra. A szolgáltatás három napja alatt sem fogyasztják az előbb említett szereket.
- a 2 éj, három nap szállodai étel, ital fogyasztást a résztvevők álljákmaguknak.
- szívbetegek, éppen lázasok, pánik betegek, nyugtatón élők, drogosok, stb. nem jöhetnek, mert nem fog menni nekik.
- Ki itt belép, hagyj fel minden reménnyel - garancia nincs, se pénzvisszafizetés. Az első nap első délelőttjével teljesítettnek vesszük a szerződést.

E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.